Egy nappal a múlt pénteki miniszterelnöki bejelentés előtt az MSZÉSZ nyílt közleményben kezdeményezte, ne legyen feltétele a szállodai tartózkodásnak a védettségi igazolvány. Mi indokolta volna, hogy kivételt tegyenek a szállodákkal, miközben a turizmus-vendéglátás többi létesítménye és az összes kulturális intézmény, a fürdőktől a múzeumokon, állatkerteken és a színházakon át az éttermek belső teréig, csak védettségi igazolvánnyal lesz látogatható, amint elérjük a 4 millió beoltottat?

Örömteli, hogy hat és fél hónap után újra fogadhatunk szabadidős vendégeket, de erre némi árnyékot vet, hogy a védettségi igazolvány pont az indulás után korlátozza a keresletet.

A szállodaipar, amikor a tavaly tavaszi leállás után újranyithatott, maximálisan bizonyította, hogy teljes mértékben tud gondoskodni a vendégei biztonságáról.

Egyetlen esetet sem jelentettek, hogy valaki szállodában fertőződött volna meg, s a vendégek visszaigazolásai is egyöntetűen arról tanúskodnak, teljes megelégedésükre szolgáltak a szigorú biztonsági és higiéniai intézkedéseink. Az MSZÉSZ álláspontja, hogy a szállodák semmivel sem veszélyesebbek járványügyi szempontból, mint az éttermek teraszai.

Abban bízunk, hogy a helyzet a következő hetekben gyökeresen megváltozhat, a napokban nagy mennyiségben érkezett oltóanyagoknak köszönhetően július elejére már mindenki felveheti a vakcinát, aki akarja, és mehet szállodába nyaralni.

Milyen gazdasági állapotban éri a nyitás a szállodaüzemeltetőket, és milyen mentális állapotban vannak a dolgozók ennyi bizonytalanság és kényszerű várakozás után?

Drámai a dolgozók lelki állapota, alulmotiválttá váltak, hiszen az elmúlt majd hét hónap alapjaiban ingatta meg az egzisztenciális biztonságukat, felélték a tartalékait, kölcsönöket vettek fel; a történtek teljesen elbizonytalanították őket, hogy ebben az ágazatban folytassák-e a pályájukat.

A legnagyobb feladat most visszaadni a kollégák hitét: van jövőjük ebben a szakmában.

Ebben jelentős felelősség hárul a munkaadókra, a szakmai szervezetekre, a felsőoktatásra és a kormányzati kommunikációra is. Ugyanakkor van tettre készség is a szakmában, ott állunk a rajtkövön és alig várjuk, hogy újra vendégeket fogadhassunk.

A szállodások között különválasztanám azokat, akik számára csak az üzletről szól ez az egész, azoktól a kis- és középvállalkozásoktól, aki számára szállodát üzemeltetni életformává vált. Szerencsére rengeteg ilyen tulajdonos akad, s öröm volt azt hallani tőlük, erkölcsi kötelességüknek érezték a dolgozóik megmentését. Példaértékű, hogy az előző években felhalmozott megtakarításaikat két dologra fordították a vállalkozások: a munkaerő megtartására bármi áron, amivel nem kis mértékben járultak hozzá, hogy ennyire pozitívak maradtak a foglalkoztatási adatok; másrészt még egy ilyen helyzetben is a nagy többség saját forrásból beruházott, fejlesztett, felújított, mert hisz az ágazat jövőjében.

Tehát rengetegen az előremenekülést választották, akár azon az áron is, hogy hitel felvételére kényszerültek. De mostanra anyagilag kivérzett a szakma, többen azért vették fel az újraindítási gyorskölcsönt, hogy a bértámogatás mellett a munkabér rájuk eső 50 százalékát ki tudják fizetni a dolgozóiknak.

Várhatón milyen arányban élnek a lehetőséggel a szállodák, hogy az első adandó hétvégén megnyissanak?

Az első hétvégére 25-30 százalékot mondanék vidéken, nagyobb számban május közepétől fognak megnyitni a házak, mert két-három hét felkészülés szükséges az újraindításhoz.

A döntően külföldi vendégekből élő fővárosi szállodák számára kevés segítséget jelent a mostani nyitási lehetőség ösztönző kampányok nélkül.

Milyen dilemmákkal küzd most egy szállodás, miután zöld jelzést kapott? Mi szó az azonnali nyitás mellett, és ellene?

Rengeteg a dilemmánk. A fő kérdés, lesz-e elegendő vendég a nyitás után ilyen megkötés mellett. Másodlagos a gazdaságossági megfontolás, ha ugyanis a bevételnövekedés nem áll arányban az üzemelés költségeivel, akkor még nehezebb helyzetbe hozza magát a vállalkozás, hiszen csak további mínuszokat termel. Ezért lenne fontos, hogy mielőbb tudjuk, mennyi ideig marad fenn a bértámogatás és milyen egyéb támogatásra számíthatunk még.A nyitás mellett szól, akár még a megnövekedett veszteségek árán is, hogy a dolgozók számára idő szükséges a folyamatok újbóli betanulásához, hogy fel tudják venni a kellő fordulatszámot a majdani nagyobb vendéglétszám kezeléséhez – autós hasonlattal élve, üresből nem lehet rögtön négyesbe kapcsolni, csak fokozatosan. Ugyanígy az épületet is be kell járatni az üzemszerű működésre, hiszen amit hónapokig nem használtak, ott az újraindulás utáni kezdeti időszakban mindig előkerül valami rejtett hiba, rengeteg teendője akad ilyenkor a műszakos kollégáknak.

Azt már bejelentette a kormány, hogy még májusban is jár a bértámogatás. Továbbá a versenyképességi tanács is tett több, a szektor újraindulását segítő javaslatot, mint például a 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulás elengedése és a SZÉP-kártya-kedvezmények meghosszabbítása, vagy a reprezentáció szociális hozzájárulási adójának felfüggesztése ez év végéig. Ezek nem elegendőek?

Az MSZÉSZ indokoltnak tartaná, hogy a nyitást követő felfutási időszakban, még három hónapig maradjon fenn a bértámogatás, sőt az terjedjen ki az újonnan felvett munkatársakra is,

hiszen a bérköltség árbevételarányosan a legnagyobb kiadást teszi ki a szállodaiparban. Budapesten pedig egészen a határnyitástól számított további három hónapig lenne ésszerű fenntartani a bértámogatást.

Javaslataink között szerepel továbbá egy egyszeri újraindulási csomag. A tavaly kényszerűségből leselejtezett élelmiszer-készleteket feltöltése, a rendkívüli karbantartások, a leállás miatt keletkezett technikai károk– kiemelten a vízgépészet újbóli beüzemelésekor előkerülő hibák – elhárítása, mind jelentős kiadásoknak számítanak. Ha ezeket összeadjuk, nem elrugaszkodott az MSZÉSZ-nek a szobánkénti 250-300 ezer forint egyszeri támogatási igénye – ennek tényleges mértékét az üzemmérethez lehetne kötni.

Természetesen üdvözöljük a versenyképességi tanács javaslatait, hiszen azok egybeesnek a mi felvetéseinkkel, bár időben egy picit távolabbra tekintünk: az MSZÉSZ azt javasolja, turisztikai hozzájárulást 2022 végéig ne kelljen fizetni és a reprezentációs költségek teljes adóterhét engedjék el legalább egy évig. Az önkormányzatok részéről pedig az építményadó mérséklése lenne, ami levegővételhez juttatná a szállodákat. A pandémia előtt a turizmus már a magyar GDP megközelítőleg 13 százalékát adta, amihez mi is jelentősen hozzájárultunk, ezért indokolt lenne, hogy az adókedvezmények hosszabb távon fennmaradhassanak, ami segítené eddigi veszteségeink visszapótlását.

Minden fórumon elhangzik, hogy a szakképzett munkaerő lesz a szűk keresztmetszet a turizmus-vendéglátás újranyitásakor. A turizmus.com-on is soha annyi nyitott pozíciót nem hirdettek szállodák, mint most. Felmérték, mennyire sikerült megtartani a személyzeti állományt, illetve milyen mértékű lehet a pályaelhagyás a szállodák körében?

Nincsenek konkrét számaink, de azt tudjuk, vidéken jobb a helyzet, mint Budapesten. A pályaelhagyók aránya minimum 25-30 százalék lehet, ám ha bekövetkezik egy újabb járványhullám, félő, ez jelentősen megugorhat.

Különösen szomorúnak tartom azt a „balatoni jelenséget", hogy egyes szállodák most azért nem tudnak kinyitni, mert az eddig megtartott felszolgálóik a teraszok indulásakor otthagyták őket, és inkább elmentek magasabb bérért éttermekbe dolgozni. Akad olyan füredi szálloda, ahonnan egészen egyszerűen eltűntek az éttermi dolgozók. A szállodások jogosan aggódnak amiatt is, hogy a leállás hónapjaiban a munkaidőkeretben összegyűlt mínuszt nem akarják majd ledolgozni a kollégák, hanem inkább elmennek más munkahelyre. Tehát a vállalkozó által a munkaerőbe tett befektetés megtérülése abszolút mértékben a dolgozók jóindulatán múlik most.

Ilyen anomáliák mellett, jelentős segítséget jelentene annak a több mint ezer végzős hallgatónak a foglalkoztatása, aki a Covid-miatt nem tudta teljesíteni a kötelező szakmai gyakorlatát.

Kormányzati forrásra lenne szükség, hogy ezek a fiatalok minél előbb megkezdhessék gyakorlati képzésüket, ezzel megszerezhessék a diplomájukat, a szállodák-éttermek számára pedig jelentős nyári plusz munkaerőt nyernénk.

A jövőre nézve kiemelten fontos, hogy a pályaválasztók merjenek hinni a szakmánkban, mert ha ez nem történik meg, pár év múlva nem lesz, aki üzemeltesse a szállodákat.

A tartózkodás védettségi igazolványhoz való kötése a személyzetet is védi majd. De azt tudják-e, milyen arányban vannak beoltva a szállodai dolgozók, ami pedig fontos bizalomerősítő információ lenne a vendégek számára.

Szövetségi szinten nem mértük fel ezt, hiszen érzékeny adatnak számít. A szállodák igazgatói, tulajdonosai azonban anonim módon igyekeznek feltérképezni a dolgozók átoltottságát. A munkáltató nem kötelezheti alkalmazottait, hogy oltassák be magukat, legfeljebb megkérheti őket erre, és a szakmából érkező hírek szerint a legtöbben ezt meg is tették. Annyit tudunk még tenni, hogy szűrjük a dolgozókat. A Kolpingban például mindenkit letesztelünk indulás előtt, utána pedig hetente kétszer fogjuk a cég költségére gyorstesztre küldeni a kollégákat, mindaddig, amíg az átoltottság el nem éri köztük a 70 százalékot.

A gyakorlatban problémát inkább az okozhat, ha egy beoltott dolgozó nem hajlandó együtt dolgozni olyannal, aki még nem vette fel a vakcinát. Bár a félelem nem munkajogi kategória, de ez is létező szituáció.

Miként fogják ellenőrizni a a védettségi igazolvány meglétét a szállóvendégek és a külső, éttermi vendégek esetében?

A rendelet szerint az ellenőrzés felelőssége egyértelműen reánk hárul. A legésszerűbb, ha a recepciós a szállóvendég érkezésekor ellenőrzi a védettségi igazolványt, az éttermekben pedig egy hosztesz a külső bejáratnál, vagy az éppen ügyeletes éttermi vezető.

Milyen hatással volt a foglalásokra az elmúlt pár napban a nyitás bejelentése? A Kolpingban milyen szezonra számítanak?

Nálunk egyik napról a másikra a duplájára nőttek, nemcsak nyárra, hanem már őszre is érkeznek foglalások, ami eddig állt. Arra számítok, hogy a következő időszakban a vendégek gyorsuló tempóban fognak foglalni, mert pontosan tudják, folyamatosan csökkenek a kapacitások, és a dinamikus árazás mibenlétével is egyre inkább tisztában vannak.

A Kolpingban tavaly júniusban 80 százalék fölötti, júliusban és augusztusban 95 százalékos töltöttséget értünk el. Ezt szeretnénk megismételni vagy akár javítani, ami a jelenlegi foglaltság alapján nem tűnik irreális célnak.

Reális-e a veszély, hogy – a tavalyi főszezonhoz hasonlóan – a Balatonnál idén is elszabadulnak az árak, mert mindenki gyorsan akarja pótolni az elmúlt hónapok veszteségeit, és tartva egy esetleges negyedik hullám miatti visszazárástól is?

A balatoni hotelek több mint 30 százaléka – számomra is meglepő módon – folyamatosan üzemelt, fogadta az üzleti utazókat ősszel és télen is. Az látszik, idén is nagymértékben a Balaton környéki szállodákban fog lecsapódni a belföldi kereslet mindaddig, amíg a ki- és beutazás feltételei korlátozottak. Erre lehetőségként kell tekinteni, hogy azokat az utazókat is megnyerhetjük a belföldnek, aki a nyaralást eddig csak külföldön tudták elképzelni. De ehhez a vállalkozásoknak is fel kell nőniük!

Való igaz, a kereslet vezérli az árakat, de ennek megfelelő szolgáltatási színvonallal és minőséggel szükséges párosulnia, s az ár-érték arány sok helyen már tavaly sem volt összhangban.

Nekünk, szállodásoknak komoly felelősségünk van a belföldi turizmus presztízsének építésében, tudni kell, hol a határ az árazásban, a vállalkozásoknak be kellene végre látniuk, három kiváló hónap eredményéből nem lehet fenntartani egy szállodát egész évben, magyarán, úgy kell szolgáltatni, hogy máskor is visszatérjen hozzánk a vendég, és ne külföldre szaladjon, amint nyílik a határ, mert ott jobb ár-értékű arányú szolgáltatásokat kap, mint a Balatonnál.

Bár a hírek szerint a kormány még nem foglalkozik a határnyitás gondolatával, mi lehet az az ésszerű kompromisszum, ami fenntartana egy magas biztonsági szintet a fertőzések behurcolásának megakadályozására, ugyanakkor segítené a beutazó turizmust?

A szállodaszövetség álláspontja szerint, meg kell nyitni a határokat, de ellenőrzött módon, minként azt jó pár ország teszi. A határátlépés csak úgy legyen lehetséges, ha az érkező vendég bemutat egy 48 óránál nem régebbi negatív PCR-tesztet, vagy rendelkezik oltási igazolvánnyal, netán tudja igazolni, hogy hat hónapon belül átesett a betegségen.

Nem csak Budapest, a vidéki gyógyhelyek számára is rendkívül fontos lenne, hogy június végére már érkezhessenek ilyen feltétekkel külföldi turisták.

Ausztria, Németország és a V4-ek piaca, az autóval elérhető desztinációk azok, melyekre elsődlegesen számítanánk, amit kétoldalú kormányközi megállapodásokkal lehetne ösztönözni.

A határnyitás után lehet-e Magyarország hívószava, USP-je (Unique Selling Proposition) a magas átoltottság, amivel kitűnhet majd a turistákra rástartoló desztinációk tömegéből?

Egyértelműen lehet, egyes dél-európai országok már ezt kommunikálják magukról. A magas átoltottság bizalmat és biztonságot sugároz, különösen akkor, ha emellett folyamatosan csökken az új fertőzések és a napi halálozások száma, amint az az elmúlt napokban már örvendetesen elindult.

(Forrás: turizmus.com)