Decemberben 133 utazásközvetítő írta alá azt a nyílt felhívást, amelyben ajánlásokat, elvárásokat fogalmaztak meg az utazásszervező partnereik felé a „jó üzleti kapcsolat" kereteit illetően, miután néhány tour operator olyan feltételeket szabott a viszonteladói szerződések megújításakor, amit a közvetítők elfogadhatatlannak tartottak.
Megpróbált-e közvetíteni a felek között a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ), amely „hivatalból" képviseli mind az utazásszervezők, mind a viszonteladók érdekeit?
Kiemelt fontosságúnak tartom a piaci szereplők közötti korrekt partneri viszonyt, azonban az együttműködésüket alapvetően a felek által megkötött szerződésnek kell szabályoznia.
Átnéztem azt a 14 pontot, amelyben a közvetítők az utazásszervezőkkel való együttműködés kereteit foglalták össze, és véleményem szerint összességében nyitott kapukat döngetnek a kollégák a legtöbb tour operatornál. A magam részéről a 14 pont többségével egyet is értek.
Mivel nem tud azonosulni?
Szakmailag nem értek egyet azzal a ponttal, hogy az utazásszervező akkor is fizessen jutalékot, amikor ő mondja le az utat. Hiszen, ha nincs bevétele, sőt, a meg nem valósult úthoz még költségeket is le kell könyvelnie, miből fizesse akkor a jutalékot a közvetítőnek?
Abban az esetben pedig, ha egy utazásszervező csődöt jelentene, már nincs is a jutalékfizetésre kompetenciája – arról a felszámolónak, illetve a biztosító társaságnak kell döntenie.Ugyancsak megkérdőjelezem, hogy az utazásközvetítői jutaléknak legkevesebb 10 százaléknak kell lennie. A jutalék mértéke két üzleti vállalkozás által kötött magánjogi szerződésen alapul. Ennek a minimumát „bebetonozni" akár a kartellezés gyanúját is felvetheti, így a MUISZ ezt nem támogathatja!
Elfogadhatónak tart-e olyan szerződéses kikötést – tudomásunk szerint ez váltotta ki az irodák legnagyobb felháborodását –, hogy a közvetítő csak az utas hazatérése után kapja meg a jutalékot a szervezőtől?
Két utazásszervező esetében hallottam ilyen változtatást, így nem szabad általánosítani. Nem szeretném kikerülni a válaszadást, de ismét azt kell mondanom: a jutalék kérdése a szerződő felekre tartozik. Ugyanakkor látni kell, hogy a közvetítő esetében akkor teljesül a szolgáltatás, amikor átadta az utazási dokumentumokat az utasnak, illetve kiállította a jutalékszámlát. Ezzel szemben a szervező csak az utas visszaérkezését követően tudja lezárni az utat a könyvelésében.
„Elengedhetetlen a korrekt partneri viszony"
Nem lehet azon csodálkozni, hogy a Covid-19 miatt padlóra került utazási szakmában minden fejleményre, ami a status quo-t fenyegeti, a szokásosnál érzékenyebben reagálnak a piaci szereplők. Hogy látja: vajon a válság teremtette, vagy csak felszínre hozta a mélyben eddig is meghúzódó feszültségeket?
A jutalék körüli kérdések korábban is felmerültek már, a koronavírus-járvány ezt csak felerősítette. A felhívás megszövegezői maguk úgy fogalmaznak, hogy ebben a 14 pontban az elmúlt egy év tapasztalatait sűrítik össze.
Maximálisan egyetértek a felhívásuknak azon felvetésével, hogy az utazási irodák közössége egymásra van utalva, ehhez kétség sem férhet. Rendkívül fontosnak tartom, hogy utazásszervezőknek és viszonteladóknak vállvetve kell együtt dolgozniuk és semmiképp sem szabad ellenfélként tekinteniük egymásra.
Az éremnek persze két oldala van, és mindkét oldalon történtek olyan esetek, amelyeket felróhatnak egymásnak az üzleti partnerek. Jó néhány elszomorító jelzést kaptunk utasoktól az elmúlt hónapokban az előleg-visszatérítések kapcsán, s ezekben egyaránt érintettek voltak szervezők és közvetítők is.
Természetesen a korrekt partneri viszony nemcsak a jelenlegi rendkívül kritikus helyzetben elengedhetetlen, hanem a normál üzleti környezetben is. Hiba lenne úgy gondolkodni, hogy két, egymással szemben álló tábor van. A szervezők és a közvetítők együtt alkotják az utazási irodák közösségét.
A teljes cikk: Molnár Judit: Sosem voltak még ennyire egymásra utalva az utazási irodák