Idén negyedik éve, hogy az évadhoz kapcsolódó fesztivállal zárul az Opera évada. Miért döntöttek úgy, hogy ezeket az előadásokat kiemelik az évadból, és fesztiválként kommunikálják?
A Májusünnepet, mint törekvést, tulajdonképpen az Opera előző vezetésétől örököltük. Ami abszolút újdonság, hogy tematikus évadokat szerkesztünk, és az adott szezon terméséből áll össze a fesztivál: az évad sűrített, egy vezéreszmére felfűzött értéktára, lehetőség szerint egyre több igazi világnagysággal fűszerezve a legjobb magyar művészek produkcióit.
A Shakespeare400+ volt a negyedik – a Verdi/Wagner200, a Strauss150- és a Faust225-évad után –, a 2016/2017-es szezonra Magyar Évaddal készülünk. Esszenciát képez tehát a Májusünnep, amely a zenei és irodalmi, keletkezési vagy stílusbéli logika mentén keletkező összefüggések szerint válogatott műveket egyetlen palettán nyújtja a közönségnek, lehetőséget is adva, hogy minden elérhetőt megkapjon: olyan ritkán játszott, vagy alig ismert műveket is, amelyek kizárólag az egyedi, szezonális szerkezet miatt kerülnek színre, ráadásul mindig van arra mód, hogy a speciális időtábla szerint aki szeretné, akár a teljes fesztivált végiglátogathassa úgy, hogy minden nap újdonságot kap, és sosem marad le semmiről.