Több híresség is idejárt, a festő Lotz Károly egy képet is ajándékozott neki, amelyet a különteremben függesztettek ki.

Gundel a szakma legnagyobb meglepetésére alig harmincöt évesen visszavonult, és belevetette magát a közéletbe. A Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnökeként, Budapest Székesfőváros törvényhatóságának tagjaként komoly erőfeszítéseket tett a szakoktatás megszervezéséért, 1885-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

A vendéglátáshoz csinos vagyon birtokában, öt gyermek apjaként tért vissza, amikor kibérelte az István Főherceg szállodát az Akadémia és a Vigyázó Ferenc utca sarkán. Az új intézményt a Vadász és Versenylap 1889. szeptember 29-i számának hasábjain így ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe:

„Fő törekvésem oda fog irányulni, hogy saját személyes vezetésem alatt a legszigorubb tisztaság, a legfigyelmesebb és legkészségesebb kiszolgáltatás, kitünő konyha és pincze s legjutányosabb árak által ezen szállodát fővárosunk egyik legkellemesebb tartózkodási helyévé tehessem s a t. cz. utazó-közönségnek bizalmas otthont nyujthassak.”

A szállodát 1904-ig működtette, 2016-ban az épület Akadémia utcai falán emléktáblát avattak tiszteletére.

A konyhájáról méltán híres szálloda az ő vezetése alatt élte virágkorát, itt találkoztak a szomszédos Akadémia tagjai, és a Kisfaludy Társaság is itt rendezte bankettjeit.

Gundelnél vacsorázott Tisza Kálmán, Jókai Mór, báró Kemény János, akik szerették ezt a disztingvált, csendes, lakályos fészket. Egyik legkedvesebb vendégének, Mikszáth Kálmánnak külön lakosztályt rendezett be, és mindenben igyekezett az író kedvében járni.

Még egy ételsort is kreált a tiszteletére, Mikszáth művei ihlették a Lohinai füves hal, a Tót atyafiak haluskája, a Brézói ludak Mikszáth módjára, a Galamb kalitkában és Ami a lelket édesíti fogásokat. Amikor Mikszáth megemlítette, hogy olyan levest enne, amely magában foglalja a magyar konyha minden zamatát, Gundel a „nagy palóc” tiszteletére megalkotta a ma is kedvelt palóclevest, amelyhez hagymát, paprikát, ürühúst, zöldségeket, krumplit, zöldbabot és tejfölt használt.

A Mikszáth-szoba ünnepélyes megnyitásán, 1894-ben már ott szerepelt az étlapon a „palóczleves”, amely 1935-ben, a vendéglősöknek megrendezett vacsoraversenyen a fia, Gundel Károly által feltálalt fogásként indult el gasztronómiai hódító útjára. A szakmát továbbvivő Gundel fiúnak vendéglátós vér csörgedezett az ereiben, de apjával ellentétben főzőkanalat sosem vett a kezébe, fejben komponálta meg az ízek harmóniáját. 1910-ben ő vette meg és nevezte el Gundelnek a városligeti Wampetics-vendéglőt.

Az idősebb Gundel 1904-ben ismét visszavonult, idejét és energiáját a szakmai szerveződés és képzés előmozdításának szentelte. Számtalan tisztséget viselt, egyebek közt az Állandó Borvizsgáló Szakértőbizottság tagja, az Országos Vendéglős Szövetség díszelnöke, a Budapesti Kávés Ipartársulat tagja, az evangélikus egyház presbitere, a Lipótvárosi Takarékpénztár tagja. Nevéhez fűződik a vendéglátós szakma képesítéshez kötése, a nemzetközi kapcsolatok felvétele. 1886-ban ösztöndíjat alapított a legjobb étlapot író borfiú támogatására.

Vendéglős körökben közmondásos volt tudása és pontossága.

Személyesen ellenőrizte a menükönyvet, az adagokat, az ételek összeállítását, még a moslékosdézsa tartalma sem kerülte el a figyelmét. Több ételt is alkotott, a pesti étkezésben ő terjesztette el a bécsi szeletet.

Elsőként enyhítette a korábban barbárnak, túlfűszerezettnek tartott magyar konyhát a nemzetközi konyha szelídebb, pikáns ízeivel. Számos szakcikket írt magyarul és németül. Szabadidejében esztergált, elefántcsont tárgyakat készített és budafoki kertjében dolgozgatott.

Amikor az első világháború idején Károly fia a frontra ment, hetvenévesen ő intézte helyette a beszerzéseket. Egy évvel később, 1915. december 28-án halt meg Budapesten. Az általa megalapozott új gasztronómiai kultúrát fia vitte tovább, akinek neve már életében fogalommá vált. A Gundel-örökséget, amellyel a későbbi utódok is jól sáfárkodtak, 2014-ben hungarikummá nyilvánították.

I Forrás: magyarhirlap.hu