Király Viktor gyerekkorát végigkísérte a zene. 10 évesen édesapjától tanult meg dobolni, zongoraórákra járt, garázszenekarokat alapított, az éneklés mégis egy különös véletlen folytán került előtérbe az életében. „Elég hamar kiderült, hogy nem értek máshoz, mint a zenéhez. Előbb jött a dalszerzés és a szövegírás, majd hozzá tanultam meg zenélni és énekelni. Amerikában és itthon is a garázszenekarokban mindig dobos voltam, de valahogy azt éreztem, hogy ha nálam lenne a mikrofon nekem ez jobban menne. Egészen a saját szalagavatómig kellett várni, hogy énekessé lépjek elő, és akkor valahogy megvilágosodtam, hogy ez az én utam” – mesélte Viktor a Lead Yourself interjúsorozatában, amit ezúttal az énekes saját stúdiójában vettek fel.
A zenész abban hisz, hogy vannak sorsszerű dolgok, de mi magunk is tudjuk azt irányítani, így neki az volt megírva, hogy énekelni kezdjen. De ez nem volt egyszerű feladat. „Semmi önbizalmam nem volt. Nulla! Sőt, a mai napig ez a legnagyobb negatív tulajdonságom, hogy nem bízok magamban. Még mindig remegek egy tévés fellépés előtt, izgulok egy új dal bemutatásán, egyszerűen nem vagyok az a fajta énekes, aki kiáll és azt mondja: „na, itt vagyok, nézzétek”. Tudom, ez hiba, mert meg kéne találnom az egyensúlyt, hogy ne legyek se beképzeld, de legyen meg a kellő magabiztosságom” – mondta az énekes, aki ma már nem titkolja, hogy a Megasztár előtt is mélyponton volt.
„Utolsó esélynek tartottam a Megasztárt, pedig akkor még csak 24 éves volta. Azt éreztem, hogy itthon, Magyarországon nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szerettem volna. Mindenki megtalálta az útját, én meg valahogy még mindig csak kerestem a helyem. Úgy éreztem, ha visszaköltöznék Amerikába, akkor meglelném önmagamat is. De ekkor elkezdett mindenki biztatni – család, barátok –, hogy jelentkezzek, próbáljam ki. Hát kipróbáltam és megnyertem” – tette hozzá nevetve.
Ma már azt is tudja, hogy nem Amerika hiányzott neki, csak elismerésre vágyott. „Igazából mindegy, hogy hol kapod meg a figyelmet. Az én lelkemnek bőven elég, hogy itt az emberek ismernek, szeretnek, elismerik a munkásságom. Persze, nem azt mondom, hogy itt meg is állok. Van egy merész álmom: szeretnék Grammy-díjat kapni. Másoknak is sikerült már, nekem miért ne menne? Főleg, ha az ember sokat dolgozik érte, akkor semmi sem lehetetlen. Most valami amúgy is elindult, nemzetközi szinten is. A legendás francia DJ, Bob Sinclar kiadta a legújabb dalomat. Nagyon a magáénak érzi, minden nap posztol róla, figyel rá, és ez már jó irány. Most van bennem egy nagy adag izgulás, hogy megfeleljek neki” – mondta büszkén Viktor.
Azzal is tisztában van, hogy nem a gyors sikereket kell hajszolni, jobban megéri kitartónak és egyedinek lenni. „Eldöntöttem, hogy nem fogok úgy élni, hogy lehajtom a fejem, inkább leszek valaki. Ha hiteles akar lenni az ember, akkor előbb tanulja meg a szakmát, utána majd jöhetnek a sikerek is. Én pont ezért folyamatosan fejlesztem magam. Néha nehéz, mert hangulatember vagyok, a zenében is. Vannak napjaim, amikor egyszerűen depis vagyok. Őszintén felvállalom. Olyankor nincs kedvem semmihez, de azt nem hagyom, hogy ez az érzés sokáig rám telepedjen. Engedek neki egy napot, de aztán tűnjön el. Egy rossz nap belefér, több már nem.”
A karantén időszak őt is megviselte, bár az elején próbálta úgy felfogni, mint egy nyaralást, de ahogy teltek a hetek egyre nehezebb lett. 2020 májusában aztán minden megváltozott: megszületett a kisfia. „Most kezdünk igazán összebarátkozni. Már kezd kialakulni a kommunikáció, hiába nem beszél még, de látom a szemén, hogy ért, figyel, mosolyog. Kezdem érezni, hogy milyen jó apának lenni. Eddig féltem a gyerekneveléstől, de már azt érzem, hogy miért nem csináltam ezt előbb.”
Viktorral, erről a beszélgetésről egy videó is készült a Lead Yourself interjúsorozat keretén belül, amit Soós Dávid vállalkozó, üzleti mentor készített. Dávid, fiatal kora ellenére már sokat tapasztalt. Sokszor bukott el, s állt fel, így megtanulta, hogy csak rajta múlik, hogy mit hoz ki magából és az életéből.
(Esemény Menedzser)
