Távoli rokonok a Sárközből, Mohácsról és Belvárdról, és a szomszédos falvakból, Nagypallról, Hidasról, Váraljáról, Mázáról jöttek a lányok-legények seregestül. Nem volt sem Várkonyban, sem a váradi fölsővárosban udvar messziről jött vendégkocsi nélkül. A leányok legszebb ruháikban sétáltak fel s alá az utcákon, nótáztak, karikába „léptek”, „futottak” és „ugrottak”, szállt a rőzsetűz füstje és a serpenyőkben piruló gesztenye illata. Ifjúsági találkozó volt ez, ismerkedő, batátságkötő, szerelemébresztő alkalom. A maga fajtájából való párt találhatott magának minden fiatal… Este nagy bál volt a várkonyi nagykocsmában, másnap pedig a váradi vásár sátraiban megvásárolhatták a bábsütőktől a sokat ígérő mézeskalácsszíveket, rajta, az el nem mondott, csak üzent vallomással….
Ezt a kedves-izgalmas régi ünnepet nevezték el tréfásan leányvásárnak.”