Hogyan érintette a koronavírus-járvány a műtárgypiacot Magyarországon és nemzetközi viszonylatban?

Törő István: A nemzetközi tendenciákhoz képest a magyar műtárgypiac erősödött 2020-ban. Tavasszal érzékelhető volt ugyan a pánikhangulat, az élő aukciók elmaradtak, minden megállt, és szembe kellett nézni a helyzettel, hogy elmaradtak olyan fejlesztések, amelyek szükségesek lettek volna.

Ősszel aztán a piac kikapaszkodott a gödörből, olyannyira, hogy tavaly mi egy relatív forgalomnövekedést értünk el.

Kelen Anna: Tavaly tavasszal a nemzetközi műtárgypiac is bezárt, ugyanakkor a nagy aukciósházak, mint a Sotheby’s és a Christie’s gyorsan reagáltak, nagyon jó online aukciós rendszert fejlesztettek, és már nyáron tartottak online árveréseket, ráadásul elképesztő eredményeket produkáltak.

Ősszel itthon is elkezdődtek az online aukciók. Milyenek a tapasztalatok?

T. I.:  Magyarországon az online műtárgyvásárlási kultúra nincs jelen olyan szinten, mint Nyugat-Európában, eddig jellemzően a vásárlók elmentek az aukciós kiállításra, megnézték a kiszemelt műalkotást és utána licitáltak rá az élő árverésen. Ezt váltotta most fel az online platform, ami szeptember óta működik, kirobbanó sikerrel.

K. A.: A tavaszi kényszerszünet során a fejlesztésekre fókuszáltunk, a saját fejlesztésű online aukciós rendszerünk pedig sikerrel debütált. Fontosnak tartom leszögezni, hogy ennek oka részben az is lehet, hogy az ügyfeleknek nem kell aggódniuk például az adataik miatt, azokat mi kezeljük, nincsen harmadik fél, nincs plusz jutalék. Volt olyan galéria, aki nem ezt a megoldást választotta, hanem egy már létező online rendszerbe csatlakozott be, ebben az esetben azonban jutalékot kell fizetni az oldal üzemeltetőinek, így az árak is magasabbak, ez pedig versenyhátrányt jelentett hozzánk képes.

T. I.: Mi léptünk elsőként a piacon, ennek a hatását és eredményét érvényesíteni tudtuk. A rendszer kiépítése ugyanakkor nem volt olcsó, és nem mindenki engedhetett meg magának egy ekkora befektetést, csak a legnagyobb aukciósházak, a közepes- és kisméretűek rászorulnak a közvetítő oldalakra, ezzel pedig versenyhátrányba is kerülnek.

Milyen hatása volt az aukciók online térbe kerülésének a műtárgypiacra? Változott-e a vásárlói kör, hogyan alakultak az árak?

K. A.: Két nagyon markáns változást érzékeltünk tavaly:

egyrészt a kiállításokra és aukciókra járó "hagyományos" vásárlók mellett erősödött a virtuális térből érkező kereslet, megjelent egy új vásárlói kör, egy tőkeerős réteg, a 30-as, 40-es generáció.

Másrészt nemcsak Budapestről licitáltak, hanem az ország minden részéről, kis- és nagyvárosokból, sőt, falvakból is. Korábban meg voltunk győződve arról, hogy ez egy kis ország, nincsenek nagy távolságok, aki műtárgyat szeretne venni, az személyesen eljön egy aukcióra. Ez egy érdekes tapasztalat volt számunkra. De nemzetközi szinten is nőtt az ügyfelek száma, sokan licitáltak más európai országokból, Szlovákiából, Romániából, de voltak amerikai vevők is.

T. I.: Az online tér ledöntött egy falat az emberek és árverések között.  Az online aukciók rohamos hódítása nemcsak az árveréseket jelenti, hanem a social média, mint tájékozódási pont erősödését, a reklámok és az információk jelentős része átkerült a közösségi térbe. Ennek köszönhető talán a fiatalabb vásárlói réteg megjelenése is, hiszen teljesen más tájékozódási és vásárlási szokásaik vannak, mint az idősebb korosztálynak.

Meg kell tanulnunk jól használni a social media felületeket, aktívan jelen lenni ezeken a csatornákon, mert teljesen más térbe került a műkereskedelem.

A másik, ami a fiatalabb korosztály megjelenésére magyarázat lehet az az, hogy elképesztő gyorsasággal tör előre a kortárs művészet iránti kereslet.

A teljes cikk: Most éri meg igazán kortárs műtárgyba fektetni – Átalakulóban a magyar műtárgypiac