Egyik hazai képviselőjükkel, a jelentős hallgatótáborral rendelkező Tom WADE Shepherddel beszélgettünk az elektronikus zenéről és rövidesen megjelenő új albumáról.

– A God Created albumod 2017-ben jelent meg, az óta látszólag csendben voltál... Mi minden történt veled?

– Ez csak a látszat, valójában elég intenzív volt az elmúlt időszak. A God Created már több mint 1000 eladott példánynál tart, emellett 2018 év elejére kikerültek a legtöbb zenei stream szolgáltató kínálatába is a lemezeim, így szinte mindenhol elérhetőek: App Store, Google Play, Deezer, Spotify, Tidal, Amazon, és most már a hazai üzletekben (Libri, Líra, Media Markt) is megvásárolhatók.

– Lemezeid – ezek szerint több is van?

– Igen, három albumom kapható, emellett a régebbi, úgynevezett lyrics számaim, amelyek három éve pihentek a fiókban, nemsokára szintén kikerülnek a piacra. De ha már lemezről beszélünk, mivel reneszánszát éli a bakelitlemez, ezért a régi-új stílus jegyében készülni fog klasszikus analóg lemez is két albumról. Az egyik vinilalbum a God Created lesz, amely ebben a formátumban is teljes bevételével a Kisapáti Major Ifjúsági Központot támogatja majd. A másik egy új album, az Apollo11, amelyen valójában már évek óta dolgozom, és a holdra szállás 50. évfordulója ihlette.

– Kimondottan a fiataloknak készült az új album, vagy minden korosztály élvezi ezt a zenei műfajt?

– Alapvetően minden korosztálynak szóló, igényes zene készítése volt a célom. Amellett, hogy modern és jövőbemutató, progresszív elektronikus zene az album fő iránya, a régi zenei stílusok is feltűnnek a számokban. Tévedés azt gondolni, hogy az elektronikus zene a fiatalokat érdekli csak, tapasztalataim alapján a középkorú férfiak és családanyák éppúgy élvezői ennek a zenének. A statisztikai adatok szerint a közösségi médiában összesen több mint 11 ezer kedvelője illetve követője van a Tom WADE Shepherd Facebook-profilomnak, a hallgatói táborom jelentős része külföldi műélvezőkből áll, amelyben nem csak az ifjabb generáció képviselteti magát. Persze a jövő nemzedékére azért igyekszem hangsúlyt helyezni, az Apollo11 készítésénél nagy szerepet kaptak fiatal tehetségek, mint például Ádám Eszter operaénekes, vagy Mihály Petra hegedűs.

– Az elektronikus zenét olyan jelzőkkel is szokták illetni, mint kozmikus, futurisztikus, szférák zenéje… Ez a zenei stílus tulajdonképpen a modern, 20. századi ember vívmánya?

– A zene, a matematika és a csillagászat összefüggése sokakat megragadott a történelem során, kezdve Püthagórasz görög filozófus-matematikussal. Neki tulajdonítható a rezonancia törvénye, amelynek összefüggéseit a bolygókra is alkalmazni próbálta. Feltételezése szerint a bolygók mozgásának hangja is van, amelyet ő szférák hangjának vagy zenéjének nevezett. Persze ezt rajta kívül más még úgy tudom nem hallotta, úgyhogy a természettudományos bizonyítással várnunk kell. De nem lepne meg, ha igazolódna a feltevése, mert egyébként a Zsoltárokban is szerepel ilyesmire utalás…
A gépzene vagy a gépek zenealkotásra való felhasználása alapvetően több ezer éves múltra tekint vissza. Az első mechanikus számítógépet például már a feltalálásakor zenealkotásra is alkalmazták, az elektronikus zene tehát nem a 20. század szüleménye!

– Hogy látod, az elektronikus zenén belül hogyan tud megjelenni a gospel mint stílus?

– Személyes véleményem az, hogy a prózai részt nélkülöző elektronikus zenét nem nevezhetjük igazán gospelnek. Viszont más töltetet kap egy elektronikus zene, ha a szerzője nem acidpartikra jár, hanem újjászületett, Szentlélekkel betöltött személy. A zenét átitatja az a világnézet, szemlélet, amivel a szerzője foglalkozik, ilyen értelemben az elektronikus zenének is van egy – mondjuk úgy – kisugárzása.

A God Created albumnál például Isten mindenhatósága és az üdvtörténelem fontosabb állomásai voltak azok, amelyek inspirációt adtak, ezt igyekeztem a zenével átadni. Az Apollo más módon közelíti meg a keresztény hitet. Az űr meghódítása számomra részben az Isten kutatását, a vele való közösség igényét is magába foglalja.

– Az Apollo11 igazán kozmikus zenei albumnak tűnik. Hogyan jött az ötlet, hogy éppen a holdra szállást zenésítsd meg?

– Back to the Future, ha viccelni akarnék… Komolyra fordítva a szót, mindig is vonzott a sci-fi és az űrkutatás. Az ötvenedik évfordulót jelentős eseménynek tartom, az albummal azonban nem a történelmet kívántam leírni. Sokkal inkább az ragadott meg, hogy az űr meghódítására indult emberek hogyan szembesültek az emberi lét kiszolgáltatottságával, mit élt át az emberi lélek az ég és a föld között. Armstrong visszaemlékezéséből tudjuk, hogy olyan megtapasztalásban volt része, amitől más emberként tért vissza a Földre, úgy mondanám, hogy istenfélelemre jutott. Számomra az Apollo11 az ember Istenhez való visszatalálásának, a belső hiányérzetének és honvágyának egy új, zenébe csomagolt megfogalmazásához adott ihletet. Az album esszenciája az utolsó dal, amelynek címe magyarul „ima az életért”, de utal egy angol kifejezésre is, ami magyarra fordítva „egy életre szóló ima”. Ez a kapocs, ami összeköti az embert Istennel, és közösséget hoz létre vele. Véleményem szerint ez a közösség az emberi lét legfontosabb része, amely egy életen át tart, vagy feltételesen még azon is túl...

(Esemény Menedzser)