A Párizsból indult esemény ma már Moszkva, New York, Isztambul, Montreál, Sanghaj és London közönségét is megmozgatja, és nem csupán kapcsolatépítési lehetőséget, hanem számos mesterkurzust és esti partikat is kínál.

Lát lehetőséget arra, hogy ez a rendezvény akár Budapesten is megvesse lábát?

Bár nem én vagyok a főszervező, hanem Luc Dubanchet kollegám, de az én személyes véleményem szerint Budapest megérett egy ilyen jellegű rendezvényre, ugyanis nagyon gyorsa fejlődik az itteni gasztronómiai élet. Én magam már legalább tízszer jártam itt, hiszen a Sirha Budapest kapcsán kéthavonta egyeztetünk a Hungexpós kollégákkal. Számos éttermet kipróbáltam és megismerkedtem az itteni séfekkel, és be kell vallanom, le vagyok nyűgözve. És úgy vélem, a Bocuse d'Or kiváló lehetőség az eddig „rejtett" gasztronómiák megismerésére és felfedezésére, ebből Budapest és Magyarország is sokat profitálhat.

Emlékezzünk csak vissza, nem is olyan régen a norvég gasztronómiát még csak az ott lakók ismerték, azonban szép lassan ők is kiépítették a termékeket, a  terroirt, és az ezekre büszke séfeket, akik ma már kiváló eredményeket érnek el a Bocuse d'Oron is. A pozitív hírverés persze nem csak a verseny érdeme, de tény, hogy sokat segített a nemzetközi porondra kerülésben, és szerintem Magyarország is hasonló úton jár.

A versenyen most két magyar alapanyag, a szarvas és a kecsege áll a középpontban – ezt hogy fogadták a francia szervezők?

Nagyon örültünk neki, hiszen vadhús korábban nem szerepelt kötelező alapanyagként. A kecsege pedig egy olyan hal, ami még a profiknak is komoly kihívást jelent – és épp ez a jó benne, hiszen nagyfokú kreativitásra ösztönzik a versenyzőket, ami épp a Bocuse d'Or lényege!